Elég sokféle dologgal és figurával találkoztam már életemben, de megdöbbent, hogy még én is találkozom azokkal a magyarországi fotókkal és videókkal, amiket wannabe homokzsákolók posztolnak arról, hogy ők bezzeg kint vannak a gáton. Az ellenzéki politikusoktól a Megafonon át a különféle celebekig úgy özönlenek, mint a víz, jönnek, mint a lemmingek. Szeretném jelezni, hogy a lapátoláshoz nem kell mikroport.

De most valami ennél sokkal fontosabb dologról szeretnék írni, ami a jelek szerint Magyarországon teljesen feledésbe merült. Ez pedig az, hogy amennyiben az ember valóban segíteni akar valakinek vagy valakiknek, akkor ő segít és nem arról kommunikál, hogy segít. Van olyan magyar énekes ismerősöm, akivel én nagyjából akkor hagytam abba a beszélgetéseket, amikor láttam, hogy a jótékonykodási posztok nála megjelenési események voltak és arról szóltak, hogy ő rendes gyerek. Még azt is el tudom képzelni, hogy az a szervezet, amelynek emblémája mellett ácsorgott, valójában fizetett neki a szervezet kommunikációs büdzséjéből. (Mert az általában simán lehetséges, hogy az összegyűjtött, jótékonyságra szánt pénzből fizessenek magyar közszereplőknek azért, hogy mások küldjenek a szervezetnek pénzt. Ezt nevezem én jótékonykodásnak!)

Gyakran szoktam hallani, hogy amiről az egyén a mai világban nem kommunikál, az nem történt meg. Ha nem látják a neten rólad, hogy ezt vagy azt csinálod, akkor nem fogják ezt rólad tudni. Na most, erre én két dolgot szeretnék rávarrni: 1) Segíteni nem azért segítesz, hogy tudják rólad, hogy segítesz, hanem azért, mert segíteni akarsz. A szándékod más. Nem tündökölni jöttél, hanem segíteni. 2) Ha tündökölni jöttél meg jóemberkedni, akkor édesanyád foglalkozását illetően bizony felmerülnek kérdések.

A legundorítóbb, legaljasabb dolgok egyike, amikor valaki egy tré kellős közepén jóemberkedik, mert a figyelem középpontjában akar jó pontokat szerezni. Abban a pillanatban, amikor valakiről saját maga / a szervezete / a szűk környezete arról posztol, hogy milyen nagyszerű gyerek is, hát milyen jószívű, meg önzetlen, nálam elásta magát egy életre.

Az viszont, ha mások, akik nem ismerik, erről írnak vagy posztolnak, mert személyesen ezt tapasztalták, az a legnagyobb dicséret.