Nagyon fontos dolgokkal lettem okosabb egy orosz televíziós producertől, azzal kapcsolatban hogy miként működik ma a nyilvánosság. A netes tartalomgyártás ma az, ami régen a tévé volt, gyerekkoromban: Kevés pénzből, rosszul vagy egyáltalán nem megvilágított emberek, rossz hangminőséggel magyaráznak valamit, vagy beszélgetnek. Pont így nézett ki a 90-es évek tévéje is. Aztán a 2000-es évekre a gazdasági és technikai lehetőségek okán a tévé az illúziógyártást belekeverte a hírgyártásba is, eljött az infotainment kora, vagyis a híreket és a közéleti dolgokat is showként, néha valóságshowként próbálta eladni. "Mindjárt jön a feleségét megcsaló képviselő, ne menjenek sehová!" És a reklámblokk előtt mutattak egy zokogó nőt. Érzelemmel adták el azt, amit érteni kellett volna.

Amikor jött a YouTube, a TikTok, mostanra az X meg a többi, akkor ott az emberek a "valóságot" akarták látni, nem a showt, ami szerkesztett és ezért valójában köze sincs a valósághoz. Tényként elfogadták sokan, hogy a hagyományos média mű (a magyar nyelvben a műsor ezért mű-sor), ezért sokkal jobb, ha olyan embereket hallgatnak, akik nincsenek a tévében "mert nem engedik be őket oda" (vö. "TEHÁT elmondják a valóságot", az fel sem merül, hogy valójában a hülyeséget) és ez egyenes út volt addig az információs káoszig, amiben ma élünk. Ez lett az internetes tartalomgyártás illúziója, az a hazugság, amire aztán emberek bizniszt húztak fel.

Ahogy ő fogalmazott: "A régi tévé felköltözött az internetre, a sorozatokkal együtt. Sorozatot ma az átlagemberek sem néznek tévén, mert senki sem akarna 25 percnyi sitcomot úgy megnézni, hogy van benne több reklámblokk. Ha hétvégén megnyitja valamelyik streaming-platformot, majd ledarálja azt, amit le akar. Vagy letölti és úgy nézi meg, egyben." És nagyon jó volt, ahogy végigvette, hogy ugyanazokra a rúgókra járnak a netes tartalmak is, mint régen a tévé, ám csak mostanra kezdik el az emberek felfogni, hogy az internet felé valójában a tévénél is kevesebb bizalommal kell lenniük.

Ugyanis a neten nem csak a szomszédod van ott, hanem az is, aki azt az illúziót teremti meg, hogy a szomszédod, ezért hallgatsz rá. "Az egyik tinilányokat próbál elcsábítani és ezért büntetőügyet kap, a másik valójában az illegálisan megkeresett pénzét takarja el ezzel, a harmadik olyan dolgokat hirdet, amik tönkretesznek." De sokkal értelmesebb, ügyesebb, rafináltabb vagy szemetebb nálad az, aki kihasználja a hiszékenységedet arra, hogy miközben a szomszédlánynak mutatja be magát, valójában teljesen más lehetőségei és képességei vannak, mint az, akinek megmondják, hogy mit mondjon. Tehát megint egy valóságshowt nézel, csak nincs odaírva a műsorújságba, hogy az egy illúzió.

"Aki a hagyományos médiából jött, a rádióból meg a tévéből, az a neten először nem kell, mert műsort csinál. Nem hibázik, jól beszél, profi, szerkesztett tartalmat gyárt és ezért nincs felé bizalom. De ahhoz a tetűhöz, aki egy épkézláb mondatot nem tud elmondani, mert önálló gondolata sincs, büdös is, kócos is, ahhoz viszont elég rafinált, hogy manipuláljon, annak azonnal megy a dolog."

Ehhez jön hozzá, hogy a legtöbb ember lusta választani. Zenét hallgatni a neten a legtöbb embernek akkor kényelmes, ha a saját anyanyelvén keres dalokat, mert az idegen nyelveken nem boldogul, illetve ha konkrétan tudja az előadót és a dalcímet. Ha az algoritmus jól működik, így mutat neki olyan dalokat, amik ahhoz hasonlítanak, amiket szeret, de be is zárja őt ebbe a körbe és nem tud mást hallani, nem találkozik eltérő dolgokkal, amiket megszerethetne, mint a rádióban. És nincs ott az ember. A beszélgetős rádióműsor is felkerült a netre és tévedésből podcastnek hívják. Viszont nem akkor és nem ott történik, nem közösségi élmény. "Ma a tizenévesek között a zene nem csak az online tartalomfogyasztás során terjed, hanem leginkább akkor, amikor megkérdezik a másikat, hogy mi volt az a dal, amit hallgatott az imént."

A tévével ugyanez a helyzet: A YouTube-on vagy valamely streaming-platformon keresni kell és még egy átlagos vagy átlagfeletti szellemi képességű embernek is rengeteg ideje megy el arra, amíg megtalál valamit, amíg kiválaszt valamit a rengeteg dologból, amit nézhetne. A tévé viszont, még ha éppen felvételről is megy valami, "éppen akkor történik" és megvan az az érzete, ami a neten csak az élő közvetítéskor van jelen. Nevezetesen az, hogy ezt veled együtt százezrek (itt, Oroszországban milliók) nézik. "Az élő közvetítések és az élő show miatt, illetve az élő híradó miatt, helyszíni kapcsolással, meg a sportesemények miatt, a tévé valójában közösségformáló erő maradt."

Az internetes tartalomfogyasztás magányos dolog, a tévé és a rádió közösségi dolog. "Azt mondják rá, hogy közösségi oldal, de mindenki magával van elfoglalva. Egy jó nőnek miért nőből van mindig több feliratkozója, mint férfiből? Ha ezt megfejtetted, akkor érted azt is, hogy hogyan kell nekik a netre tartalmat gyártani."

"Mindenki hazudik. Legalább az út elején szinte mindenki vesz feliratkozókat, lájkolókat, ráadásul, ma már olyanokat, amik megkerülik valahogyan a rendszert és nem rontja le aztán az elérésüket." Ezeket vállalkozások csinálják, a jó ég tudja, hogy miként üzemeltetett rendszerben. Ahhoz, hogy releváns legyél, ott kell lenni a hagyományos médiatérben. Rendszeresen. Addig szubkultúra vagy. "És mesélnek itt személyes márkáról, meg mindenféle hülyeségről. Akkor vagy tényleg valaki, ha a vidéki nagymama, a panelházi alkoholista, az eladó a Magnyitban, meg a pilóta is tudja a gépen, hogy ki vagy. Még köszönt is a hangosbemondón, ha felszálltál. Ezt neked csak a Twitchről, csak a YouTuberól, csak a Telegramról el nem éri senki."

Végül ugyanarra jutottunk: Mivel egy szűk réteg nem néz tévét és ez az a szűk réteg, ami dominálja a dolgokat egy országban, abban a tévedésben élt az elmúlt években, amit saját magának teremtett. Nem kellett hozzá algoritmus, a saját döntései következtében zárta be magát egy buborékba. Mivel az átlagemberek is felismerték, hogy az interneten már semmi sem az, aminek látszik, a deep fake megérkezése és az a tény, hogy bárkiről lehet videót hamisítani, az internetet még megbízhatatlanabbá teszi. És mivel senkinek nem lehet majd hinni, az emberek többsége keresni fogja az igazodási pontot. Ez pedig a legtöbb ember esetében az állam lesz. "Lehet, hogy most is hazudnak éppen, de ezek legalább az enyéim. Mivel az igazságot nem tudom megismerni, ahhoz kevés vagyok és van más dolgom is, azt az illúziót akarom elfogadni valóságnak, amihez érzelmileg kötődöm. Ez lesz."

Szeretek okos embereket hallgatni, mert hülyével tele van az internet.